Nagyon különös a viszonyom az idővel, megragadása, ritmusának érzékeltetése egy tárgyon belül mindig foglalkoztatott. Hogyan lehet megtartani, ami régi? Elavul-e ami tegnap történt? Mitől olyan értékes az emlék, az idő lenyomata? A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként készült sorozatomban a tölcsérmotívum sietősen pergő napjainkat jelzi, a nyakékek pedig az évszakokról alkotott szubjektív értelmezéseim. A Leignica-i Silver Festival pályázatára készült tárgycsoportban pedig saját, és szüleim bőrlenyomatát használtam fel. Az aktuális téma: „SILVER”  mely személyes tapasztalatomat hívja elő az időről. A szüleim immár „ezüst-korba” léptek. Az én hőseim szép idős emberekké váltak. Szeretném megragadni a pillanatot. Mikor megszülettek, a bőrük olyan volt mint a selyem. Később szárazzá, barázdálttá vált. Láthatom az megélt éveket rajtuk. Rögzíthetem az évek múlását, ha gipszlenyomatot veszek, viaszt simítok bele, ezüstbe öntöm az „ezüst-korú” kézfej bőrét. Gyönyörű mintázat.