Hosszú hónapok kísérletezése után 2006-ban kezdtem hordható tárgyakat készíteni pergamenből, azaz napon szárított cserzetlen kecskebőrből. Mára sikerült egy egyedülálló nyújtásos, feszítéses technológiát kidolgoznom. Kísérleteim célja az addig csak síkban használt, írásra, árnyékolásra, és dobkészítésre használt nyersanyag térbeli testekké formálása, és gondosan tervezett plasztikus nemesfém elemekkel történő összeépítése. Nem volt előzmény –tudtommal - világszinten sem, és az NKA ösztöndíjasként végzett anyagkísérletek eredménye és fogadtatása engem is meglepett. Az azóta született, és több mint 80 különböző ékszert tartalmazó sorozatok tematikáját  áttételesen a természet inspirálta. Első sorozatom a KIMONO darabjait a tradicionális japán viseletek mintakincse, absztrakt virágmotívumai ihlették. A légiesen könnyű, fényáteresztő és színpompás elemeket plasztikus ezüst alkatrészek rögzítik. A festett, formára szárított bőrt méhviasszal kezelem, így az alkalmassá válik a mindennapos használatra. Az ékszereken néhol feltűnő verseket Lao ce: Tao te king című művéből választottam.

A KIMONO sorozat első darabjai 2007-ben nyerték el a Magyar Formatervezési Díj kiemelt pályaművek kiállításának jogát. A Tulipán tű egy példányát az Iparművészeti Múzeum 2017-ben megvásárolta gyűjteménye számára.